KERESD A NŐT


A sok csalódás miatt olykor a saját ellenségünkké válunk?

Miért van az, hogyha egy párkapcsolatban minél közelebb engeditek magatokat egymáshoz, akkor egy-egy szóváltás után is megsérülhet valamelyik fél? Minél közelebb van a másik, annál kevésbé van valódi indoka egy-egy veszekedésnek. Hirtelen minden bolhából lehet elefánt, és elefántból is bolhaszőr. Mintha egy-egy veszekedés már csak arra irányulna, hogy a másik kiadja magából a feszültséget, és teszi ezt azzal az emberrel, akiről tudja, hogy mindig ott lesz, bármit is fog mondani.

olvass tovább

'Alkalmazkodom, tehát vagyok'- A kényszerű alárendelődés önszeretethiányt jelez

Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.

olvass tovább

Megtanultam változtatni

Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.

olvass tovább

Hogyan dolgozhatjuk fel tudatosan a veszteséget?

Azt mondják, a bánat színpadiasan jön, de én úgy érzem, inkább hullámokban. A bánat sok arcot ölthet magára, megjelenhet dühként, szomorúságként és félelemként is, de formájától függetlenül nehéz lehet rajta túl lépni. A fájdalom gyakran a veszteség után következő érzelem, ez lehet a szeretett személy elvesztése, kapcsolat / házasság, álom, karrier vagy akár életünk válsága. Nagy veszteség esetén általában a bánat változó intenzitásban és szintekben következik be.

olvass tovább