Kövess minket Facebookon.
Köszönöm, hogy megmutattad, milyen nem legyen egy szerelem. Felnyitottad a szemem a saját vágyaimról és ezért ha hiszed, ha nem, hálás vagyok. Most már tudom, hogy a szerelemnek nem arról kell szólnia, hogy félek kifejezni az igényeimet, hanem arról, hogy megnyugodhatunk egymás mellett. Arról szól, hogy a minimumnál többet kapjunk és adjunk is.
olvass továbbFurcsa az élet. Nem igaz? Elindulsz valamerre, és sosem tudhatod mi vár rád. Mintha egy kicseszett mese lenne néha az egész, aztán pedig egy Hitchcock filmben találod magad. Hullámvasút. Néha fent, néha lent.
olvass tovább
Varga Maja
Nem gyűlölőd, nem lettél immunis, csak már gyógyult. És akkor a mondat végi írásjellel együtt mi marad? Legtöbbször, amikor összevesztünk, mindvégig éreztem, hogy ez még nem teljes. Ettől még nem került végérvényesen pont az egész mögé, még vannak érzések, még érdekel, még csinálnám, még fontos, még nem egy semleges tér. Még számít, hogy számítok neked
olvass továbbAzt hiszem, erre mondják, hogy csak az okos ember kételkedik a saját igazában, a hülyék mindenben holtbiztosak (ha szoktunk barangolni a kommentszekciók bugyraiban, akkor tudjuk, hogy ez az állítás bizony nem légből kapott).
olvass továbbSokszor sok helyen olvastam már, hogy meg kell érteni a bántalmazót is - hiszen biztosan a traumatikus gyerekkora miatt lett olyan, amilyen, őt is bántották, azt sugallva, szegény nem tehet róla, hogy bántalmazza - érzelmileg, pszichológiailag, fizikailag a környezetét.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Annyira nehéz szembenézni olykor azzal a ténnyel, hogy az érzéseink és a problémáink elől egyszerűen nincs menekvés. Sokan sokféle módon próbáltunk már menekülőutat találni, de hiába. Talán egyszer és mindenkorra be kellene látnunk, hogy esélytelen a menekvés.
olvass továbbNem beszélünk arról, hogy nekünk is vannak fájdalmaink, nem mutatjuk meg a sebezhető énünket, nem tesszük közszemlére, ha valami épp teljesen összetört bennünket. Nem mutatjuk meg, mert negatívnak, panaszkodónak, mártírnak, gyengének bélyegez(het)nek bennünket. Ezért élünk inkább látszólag tökéletes életeket.
olvass továbbBár alapvetően azt gondolnánk, hogy az életünk és a körülöttünk lévő világ minden tekintetben megváltozott az elmúlt évtizedekben, azonban számos tanulmány szerint a mai 20-38 év közöttiek is hisznek az igaz szerelemben, és hosszú távú, boldog, harmonikus párkapcsolatra vágynak. A kiegyensúlyozottságnak része a monogámia is, azonban éppen ez a pontja a kapcsolatoknak, amely oly sok változáson ment keresztül. Monogámnak lenni manapság cseppet sem azt jelenti, mint ötven évvel ezelőtt.
olvass tovább
Vörös Eszter
Ha vissza tudnék menni az időben, sok mindenben másképp döntenék. Nem ragadnék bele egy végtelenül hosszú kapcsolatba, aminek csúfos vége lesz, és nem választanék egy olyan pályát, aminek hazánkban nincsen jövője. Ha újra kezdhetném, most nem itt tartanék; nem végeznék olyan munkát, aminek a vágyaimhoz köze nincsen, és ahol csak egy porszem vagyok a gépezetben. Mindent egy lapra tettem fel és most harminchoz közeledve még mindig önmagamat keresem.
olvass továbbAz nem lehet kifogás mindenre, hogy - Ilyen vagyok és kész, azt tessenek mán' elfogadni úgy, ahogy vagyok, mert nekem így a kényelmesebb.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Amikor megszeretünk valakit, nagyon nehéz olykor szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy a másik akkor is bánt minket, ha nem szolgáltunk rá. Néha pont az az ember csapja izomból földhöz a szívünket, aki a legfontosabb számunkra. Ilyenkor elhagyatva és fájdalommal a lelkünkben tekintünk a másik felé...Mi történt közöttünk?
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass tovább
Varga Emese
Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.
olvass továbbAz önfeladás az a folyamat, amikor elhanyagoljuk saját szükségleteinket, vágyainkat, érzéseinket és értékeinket. Az öneladás gyakran megjelenik a kapcsolatokban, de megjelenhet az önmagunkkal fenntartott kapcsolatunkban is.
olvass továbbKérlek, ne felejts el ma kedvesnek lenni. Ne felejts el gondolkodni, mielőtt beszélnél, mert soha nem tudhatod, hogy a másik ember éppen min megy keresztül...
olvass tovább
Varga Emese
Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass tovább
Virág Klaudia
Azt mondják, a bánat színpadiasan jön, de én úgy érzem, inkább hullámokban. A bánat sok arcot ölthet magára, megjelenhet dühként, szomorúságként és félelemként is, de formájától függetlenül nehéz lehet rajta túl lépni. A fájdalom gyakran a veszteség után következő érzelem, ez lehet a szeretett személy elvesztése, kapcsolat / házasság, álom, karrier vagy akár életünk válsága. Nagy veszteség esetén általában a bánat változó intenzitásban és szintekben következik be.
olvass továbbEgy szakítás mindig nagyon szomorú és nehéz folyamat. Nem csak arról van itt szó, hogy lelki szinten mennyire viseli meg mindez az embert, hanem arról is, hogy nőként mennyire színevesztettnek és értéktelennek érezzük ilyenkor magunkat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Pedig szent volt – esküszöm, nem hittem, hogy lesz még alkalom, amiért feladom. Pedig tudtam, hogy mit akarok. Pedig a teremtésem mindig tűpontos. Pedig azt hittem, hogy végre ott vagyok – a jó történet kapujában állok. Pedig egy kicsit sem akartam gyökereket ereszteni ott, ahol egy pillanatig sem lehet talajom.
olvass továbbNéha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?
olvass tovább
