Én csak az ajtót mutatom meg. Neked kell százszor nekimenned, hogy észrevedd a kilincset
Az, aki nem menekülve az érzései elől önmaga akar lenni, nem félhet a csalódástól.
olvass továbbAz, aki nem menekülve az érzései elől önmaga akar lenni, nem félhet a csalódástól.
olvass továbbAz egyik hozzám legközelebb álló személy sűrűn emlegetett mondása : "Sokan csak az utamhoz tartoztak, nem pedig hozzám." Annyiszor köszönt már vissza rám beszélgetéseink során, hogy elkezdtem megvizsgálni ezt a kijelentést.
olvass továbbVan valami, amit te is biztosan milliószor hallhattál már az emberek szájából. „Légy türelmes, ne idegeskedj, minden meg fog oldódni…” Fogadjunk, hogy legszívesebben kifutottál volna a világból. De aztán, te magad is rájöttél, hogy igazuk van.
olvass továbbAz élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass továbbA szerelem, szeretet, szex olyan érzelmi hármas, amely építő erőfeszítésre serkent. Napóleon Hill felismerése szerint a szeretet őrzi biztonsági szelepként az egyensúlyt. E hármas zseniális eredményekre ösztönöz, de neked kell felébresztened őket magadban, ami nem is kis feladat. Társad tetszési indexe még kevés mutató a boldogsághoz, annak maximum indikátora lehet.
olvass továbbÖnmagam megbecsülése elsősorban az én érdekem, egyben érdemem. Ha csalódottságomban magamra öltöm az áldozat szerepét, legjobb esetben is csak egy csinos kis mártír leszek, a világ áldozata; de életem teljes egységét nem élhetem meg. A tökéletes felszín mögött mindnyájunknak megvan a saját küzdelme.
olvass továbbAnnyira szereti mindenki várni a sült galambot és elhinni, hogy majd a semmiért és a semmiből csak úgy ölünkbe huppan az igazi. Így van ez férfiaknál és nőknél egyaránt.
olvass továbbNem azt mondom, hogy homokba kell dugni a fejünket, de most teljesen őszintén, mit tudunk tenni az elfogadáson kívül? És azon túl, hogy igyekszünk megtalálni az saját örömforrásainkat az élet minden olyan területén, ahol csak lehetőségünk van?
olvass továbbTranszgenerációs minták árnyékában élni, hatalmas veszteség. Az életünk vesztesége. Éppen ezért nagyon fontos velük foglalkozni! Eleinte észre sem vesszük miben élünk, hiszen az a természetes, az a napi rutinunk, úgy nőttünk fel.
olvass továbbVan valami, amiről régebben akarok már írni. Arról, hogy milyen érdekes különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten is. Nyilván nem lehet általánosítani, de elég sokat foglalkoztam ezzel a második könyvemben is, ahol történelmileg és szociológiai szempontból is végigjártuk, hogy miért borultak fel a női- férfi szerepek és miért vadultunk el a kapcsolatainkban.
olvass továbbManapság egyre több elvárás nehezedik a nőkre, egyre több elképzelésnek, ideálnak kell megfelelni, legalábbis ezt várja el a társadalom. Egy nő ne csak egy fronton teljesítsen maximálisan, legyen sokoldalú, érdekes, de ne túl bonyolult és nehéz eset, azzal már sok munka van. Milyen tehát az igazi modern kori szupernő?
olvass továbbEgy párkapcsolat varázslatos dolog és amikor két ember kölcsönösen érez bizalmat, szeretetet, szenvedélyt, összetartozást, annál jobbat senki el sem tud képzelni. Azonban előfordulnak olyan helyzetek amikor fel kell mérnünk, hogy mekkora károkkal járhat egy kapcsolat fenntartása és össze kell vetni a kapcsolat elvesztésének káraival.
olvass továbbAz igazán erős nők, ritkaság számba mennek. Kevés van belőlük, de a legnehezebb napon is, smink és cicoma nélkül is világítanak a világra. Célorientáltak, bátrak, magabiztosak, tudják, mit szeretnének az élettől, nem hátrálnak meg az akadálytól. A nő ereje nem a karjaiban és izomkötegeiben rejlik, a lélek, ami megizmosodott bennük,
olvass továbbNehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.
olvass továbbSosem akartam elbújni a smink mögé, játszmák mögé. Jól érzem magam ezek nélkül. Volt olyan, hogy mindenki másnak megakartam felelni azzal, hogy eljátszom azt ami nem vagyok. Távol áll tőlem a ribancos ruha és a kisestélyi.
olvass továbbAzt hiszem, hogy a legnagyobb vétkünk, elárulni azt, ami tiszta, ami ajándéknak jött, ami tanít. Félreérteni a saját félelmeink és a bennünk dúló kétség miatt, majd félredobni, nem vállalni azt, ami bennünk dúl és módszeresen megölni a hallgatással.
olvass továbbAz egyedül lét homlokot ráncolva nem a legjobb érzés. Ezt az élet szerencsétlen, és magányos szakaszának tekintjük, amelytől távol akarunk maradni. Amikor találunk egy partnert, eltöltünk vele pár csodálatos évet, de egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy megváltozott minden, és már nem tudunk ugyanazon az úton járni.
olvass továbbDe valóban nem is tudjuk igazán mi az ami ebben a tételben működik. Mi a gyengeség? Mitől lesz valaki erős? Mik a farkastörvények? Nyilván ennek is van egy látható és felszínes és egy mély, sokak számára láthatatlan szintje. A felszínes az az, hogy ha nem harcolsz, védekezel, válsz a többség által gyakorolt minták követőjévé, akkor elveszel, mert felfalnak az önzőséggel, a kihasználással, az érdekek követésével. Az, hogy ha te magad nem azt az aspektust követed, hogy semmi sem számít, csak te. És az amit érzelmileg, vagy fizikailag megszerzel.
olvass továbbMeglehetősen jól ismerem az agyalás és a kattogás ötven árnyalatát. Valahogy egész életemben végigkísért az az érzés, hogy mindig mindent a lehető legtöbb irányból közelítsek meg. Sok időt és energiát pazaroltam el erre, mígnem egy nap rájöttem, hogy egyszerűen csak szarok bele.
olvass továbbMár nem azt keresem, mint régen. Értelmetlen visszanézni, az ideákra, ideálokra, a szempontokra, amik olyan fontosak voltak. Mert ha szembe jönne velem a zsánerem, elsétálnék mellette. Mert már nem azt keresem, mint régen.
olvass tovább