Férfiszempont: Egészséges féltékenység? Ugyan már…
A minap egy baráti társaságomban feljött a téma, hogy vajon létezik-e egészséges féltékenység… Szerinted létezik?
olvass továbbA minap egy baráti társaságomban feljött a téma, hogy vajon létezik-e egészséges féltékenység… Szerinted létezik?
olvass továbbA mentális fájdalmak közül kevés lehet rosszabb annál, mint amikor valaki a saját elméjének rabja. Értem ezalatt akár a skizofréniát, a bipolaritást, a depressziót vagy csak szimplán a fényes tudatát annak, hogy a külvilág reggel felvértezi magát a verbális és non-verbális fegyverek tárházával, majd egy erőteljes tűzharchoz hasonlóan, egész nap üríti ránk a töltényeit.
olvass továbbLehet, hogy maradi vagyok, de szeretnék randevúkat, olyan filmeseket. A legelején azért még adjuk meg a módját. Kérlek, írj vagy cetliket vagy sms-t, annak megvan a maga hangulata. Nincs szükségem drága ajándékokra, sem luxusautóra, helyette őszinteségre és megbízhatóságra annál inkább.
olvass továbbFalakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.
olvass továbbSzámtalanszor vagyunk türelmetlenek, és számtalanszor sürgetünk dolgokat, akár magunk, akár mások érdekében. Vajon meddig tartható egy - egy ilyen állapot, és meddig tudjuk húzni, azt, hogy elmondjuk a másiknak érzéseinket, és azt, hogy mi bánt minket legbelül.
olvass továbbNem kellenek az ámításba áztatott szavaid. A szavak, amiket talán otthon, a tükör előtt gyakoroltál, üveges tekintetedhez megnyerő mosolyt öltve, a szavak, melyek oly könnyedén hagyják el ajkaidat, és telepszenek a szívemre, mintha súlyuk egyenlő lenne a jelentőségükkel.
olvass továbbNéha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.
olvass továbbTalán rosszul teszem, ha megannyi csalódás után még mindig hiszek abban, hogy valakivel egy napon egymásra találunk, és úgy is maradunk? Nem mesébe illő, örökké tökéletes szerelemről álmodozom, hiszen már felnőttem, tudom, hogy ez nem így megy. De még mindig reménykedem benne, hogy azzal a valakivel összesodor minket az élet, és azt fogjuk mondani az idők végezetéig minden nap: itt maradok veled.
olvass továbbMielőtt még valaki megijedne, hogy egy orákulum képében igyekszem klisészerű szónoklatot tartani arról, mennyire fancy és fontos az „itt és most” alapelve, megnyugtatom, hogy nem, nem ez a terv. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem a jég felszínét szeretném kapargatni. Azzal kapcsolatban sok hamis képet mutató tartalom található.
olvass továbbMilyen szép is, amikor szerelmes az ember, főleg amikor mi nők azok vagyunk. Ilyenkor nem látjuk a fától az erdőt. Pillangók repdesnek a gyomrunkban. Amikor minden percben, órában a másikra gondolunk, és azt kívánjuk bárcsak örökké tartana ez a boldogság.
olvass továbbUtolsó perceim a kínzó, mégis megnyugtató bizonytalanságban. Még bárhogy lehet. Akárhogyan dönthetek, akárhogyan érezhetek. Az életem akármerre vezethet. Bízhatok benne - még azelőtt, hogy felfedné magát – s, aközben, ahogyan szirmait bontja előttem.
olvass továbbÉletünk számtalan fontos pillanatában legyintünk és mondjuk, hogy: Nem történt semmi! Mondjuk és hitetjük el önmagunkkal, hogy valami, amit nem tudtunk megélni, vagy nem tudtunk érte küzdeni, jelentéktelen volt.
olvass továbbNehéz pillanatok mindig voltak, vannak és lesznek is. És van az a bizonyos pillanat, amikor már valóban a part szakad...
olvass továbbA sok-sok együtt töltött év után, gyakran úgy érzik a párok, hogy a szerelem eltűnt az életükből. Nincsen meg a kapcsolat elejére jellemző lángolás, és ez megrémíti őket. Félnek attól, hogy mi vár rájuk egy „szerelem” nélküli életben. És ennek következtében előfordul, hogy tágra nyílt szemekkel fürkészik az emberáradatot, annak reményében, hátha újra rájuk talál a szerelem.
olvass továbbNem hiszem el, mégis mit is csinálok én most? Úgy állok itt a kapunk előtt, számolva a perceket, lesve a sarkot mikor ér ide, igazgatva a szoknyámat, 2 percenként csekkolva a harisnyámat nem szakadt-e ki, mert ugye magamat ismerve képes vagyok az utolsó pillanatban is kárt tenni a ruhámban, mint egy tini, aki soha nem találkozott még fiúval.
olvass továbbEgymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.
olvass továbbFolyamatosan összeomlanak világok körülöttem, és csodálatos emberek zuhannak az önértékelési problémák sötét gödrébe. Megéri? Neked jó, hogy ezt teszed?
olvass továbbFordulj őszintén magadhoz! Fordulj most a fájdalom felé! Nem kell semmit sem elnyomni, és nem kell azt hinni, hogy egy csettintésre jobb lesz minden! Nem kell belefeledkezned másba, hogy elnyomd az érzéseidet!
olvass továbbMég érezlek, még hallom a hangod, érzem az illatod, hallom a lépéseid a lakásban. Gondolataim közé úszol újra és újra, de nem engedhetem, ezért igyekszem mindig a tudatalattim által indított támadást visszaverni. Egyedüli harcok ezek, nem segíthet benne senki, csak magamra számíthatok.
olvass továbbMaradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.
olvass tovább