KERESD A NŐT / Lélekhangok


Te mit mondanál legszívesebben, amikor valaki megkérdezi, hogy hogy vagy?

A mentális fájdalmak közül kevés lehet rosszabb annál, mint amikor valaki a saját elméjének rabja. Értem ezalatt akár a skizofréniát, a bipolaritást, a depressziót vagy csak szimplán a fényes tudatát annak, hogy a külvilág reggel felvértezi magát a verbális és non-verbális fegyverek tárházával, majd egy erőteljes tűzharchoz hasonlóan, egész nap üríti ránk a töltényeit.

olvass tovább

A férfi, akire várok

Lehet, hogy maradi vagyok, de szeretnék randevúkat, olyan filmeseket. A legelején azért még adjuk meg a módját. Kérlek, írj vagy cetliket vagy sms-t, annak megvan a maga hangulata. Nincs szükségem drága ajándékokra, sem luxusautóra, helyette őszinteségre és megbízhatóságra annál inkább.

olvass tovább

Amikor a megfelelésemmel kinyírtam az önbecsülésemet

Falakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.

olvass tovább

Adj időt!

Számtalanszor vagyunk türelmetlenek, és számtalanszor sürgetünk dolgokat, akár magunk, akár mások érdekében. Vajon meddig tartható egy - egy ilyen állapot, és meddig tudjuk húzni, azt, hogy elmondjuk a másiknak érzéseinket, és azt, hogy mi bánt minket legbelül.

olvass tovább

Nem kellenek többé a hazugságaid

Nem kellenek az ámításba áztatott szavaid. A szavak, amiket talán otthon, a tükör előtt gyakoroltál, üveges tekintetedhez megnyerő mosolyt öltve, a szavak, melyek oly könnyedén hagyják el ajkaidat, és telepszenek a szívemre, mintha súlyuk egyenlő lenne a jelentőségükkel.

olvass tovább

Ma már elég lenne

Néha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.

olvass tovább

Tudom, hogy egy nap meg foglak ismerni

Talán rosszul teszem, ha megannyi csalódás után még mindig hiszek abban, hogy valakivel egy napon egymásra találunk, és úgy is maradunk? Nem mesébe illő, örökké tökéletes szerelemről álmodozom, hiszen már felnőttem, tudom, hogy ez nem így megy. De még mindig reménykedem benne, hogy azzal a valakivel összesodor minket az élet, és azt fogjuk mondani az idők végezetéig minden nap: itt maradok veled.

olvass tovább

Egyedül a mai nap számít, semmi más

Mielőtt még valaki megijedne, hogy egy orákulum képében igyekszem klisészerű szónoklatot tartani arról, mennyire fancy és fontos az „itt és most” alapelve, megnyugtatom, hogy nem, nem ez a terv. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem a jég felszínét szeretném kapargatni. Azzal kapcsolatban sok hamis képet mutató tartalom található.

olvass tovább

A férfiak és hazugságaik

Milyen szép is, amikor szerelmes az ember, főleg amikor mi nők azok vagyunk. Ilyenkor nem látjuk a fától az erdőt. Pillangók repdesnek a gyomrunkban. Amikor minden percben, órában a másikra gondolunk, és azt kívánjuk bárcsak örökké tartana ez a boldogság.

olvass tovább